... vagy illik visszatartani és megvárni, amíg valaki másnál szakad el a cérna először. Az X-Men: Az elsők nem rossz film. Hogy ilyen felvezetés után miért mondom ezt? Egyszer egy film kultúra tanárom Bristolban azt mondta, hogy az a jó film, ami pont azt hozza, amit a többség elvár. Így történt ez most is.

Sok gyermekkori flashback lágy fényekkel és már már karikatórikus karakter ábrázolással, szexis nők, szembarát vágás, és minimál, amolyan esti mese mélységű forgatókönyv.Olyan nincs, hogy valaki elveszti a fonalat! Hogy ez mit jelent? Igen, jó film volt, mert eléri azt akit akar, a gyermekeket. Véleményem szerint kritikát is alig lehet írni egy olyan filmről, amelyet még a készítők és a szereplők sem vesznek teljesen komolyan, ahogy ez kiderült a sajtótájékoztatón is.

Összesen 5 dolgot találtam, ami indokolja a mozijegy vásárlást. Ahogy ez a mainstreamnél (főáramlat) lenni szokott - mivel adott - csak a narratívot fogom kiemelni. Nagyon fontos megjegyeznem, hogy a pozitívumok keserves keresése itt ragadt rám, ez amolyan nyugati dolog. Itt aligha bukkanhatunk Élet és Irodalom szintű intellektuális pörzselkedésre.

1, Mint már utaltam rá, egy vasárnap délután a gyermekek imádni fogják, pláne akkor ha ez a nyitó héten történik és másnap ezzel villoghatnak az iskolában.

2, Michael Fassbender legsilányabb alkotása érdekes témája lehet egy film esztétika házi dolgozatnak. ’Milyen ábrázolásbeli különbségek fedezhetők fel a Fish Tank és Az elsők két önmagával megbarátkozni képtelen kettős életet elő férfi alakjaiban?’ Érték kontra mainstream.

3, Az akció filmekre jellemző republikánus hozzáállás már a ’70-es évek óta jelen van a silver screen-en. Érdemes megfigyelni, hogy tényleg van ami örök: a fő gonosz MINDIG náci gyökerekkel rendelkezik, valamint az oroszok buták és kellemetlen külsejűek, modorúak. Hollywood szerint. Vicces szembesülni azzal, hogy ez a modell a 2011-es X-Menben is tovább él.

4, Vitathatatlan, hogy minden cinizmust nélkülözve a film valóban felvet egy kérdést, amire mindenki más választ adhat. Ki ne értene egyet azzal, hogy valóban léteznek mutánsok. Azonban kik ők? A kelet? A nyugat? A barátaink? Az ellenségeink? Vagy mi magunk? Az elsők csak képileg ad választ. Ezt mi a film után továbbgondolhatjuk.

5. A rendezés ugyan nem (nagyon sok indokolatlan reakció és a tér ki nem hazsnáltsága sok esetben), de a színészek erősek és jó látni, ahogy bohóckodnak 100 percig – mert azt teszik.

-Botka Boglárka Anna-

Én magam azt hiszem magasabb elvárásokkal ültem a terembe, mint a kedves kollega, szóval én a saját szempontomból valami teljesen más dolgot is éltem át:) Hogy őszinte legyek, itt virít a falamon egy 80x56cm-es plakát, valami tré filmet meg nem szeretnék ott látni. De nem látok. Amit itt az elején elismerek, az az hogy egyes jelenetek valóban mértéktelenül csöpögnek a romantikus szmötyitől, ami kissé nehézkesen illett bele az összképbe. Én magam csak azon röhögtem, hogy Magneto-nak olyan büdös volt a pofája, hogy mikor kiabált elolvadt a harang. Azonban, érdemes azt is megemlíteni, hogy ezt a filmet nem arra találták ki, hogy megragadja a legbensőbb könnyeztető érzelmeidet. Látványos akció, sajtos nachos, ennyi az egész. Megkaptuk. A sajtos nachos is igen f*szára sikeredett.

Megkockáztatom, eleve én voltam az, aki a legjobban konyít az egész X-Men témához. Persze ha ezzel a szemmel nézzük, a történek elég nagyívben pontatlan volt, inkább úgy írták meg a forgatókönyvet, hogy instant passzoljon az eddig elkészült filmekhez. Ki lettek hagyva nagyobb részek, és meg lett másítva némely fontosabb történeti elem.

Viszont a hangulat áradt az egész produkcióból. Remekül átadta a Xavier-Magneto barátból ellenség viszonyt, ami az egész filmnek végül is a mozgatórugójaként szerepelt. Én körülbelül így képzeltem el a trailerből a végkifejletét a rendező munkájának. Amire szintén nem lehet panasz, az a színészek, főleg a két főszereplő, McAvoy és Fassbender munkája. Tökéletesen hitelesen hozták a figurát, és amitől mindenki rettegett, magyar szinkronhangjaik is nagyrészt el lettek találva. És végre leszedhetjük az összesített pontszámot, és mutathatjuk a két ember utáni átlagot. (Igen, ez experimentális hármas kritika, mivel túl nagy volt a megosztottságunk... mindenkinek lejött?)

-Lance-

 Matthew Vaughn szerencsére mindezt úgy vitte véghez, hogy nem kellett sem a falat, sem a mellettünk ülő hölgyemény/úr lábát kaparni kínunkban, sokkal inkább együtt élveztük a játékidőt és rázendítettünk: kumbaya!

Kevin Bacon szinte lubickolt a főgerinctelen szerepében, az egyik legjobb momentuma az ő jelenetei voltak a filmben, de ami mégis leginkább szívenütött és képregény-rajongó, karakter-kedvelő lelkületünket X-Men jósággal árasztotta el, az Magneto felemelkedése, avagy Rise of the Magneto. A kezdet már ismerős lehet a témában jártasaknak, hiszen a" lágeres elszakítunk a szüleidtől rész majd kerítést gyomlálsz" cselekménysorozat nem maradhatott ki, innen indult el az a személy, aki Charles Xavier mellett - vagy előtt - a leghatalmasabb mutánsá növi ki magát. A Charles-Erik szál egyébként a hátán vitte az elsősöket, de tekintve, hogy rengeteg mutánst mutattak be és nagy részük azt sem érte meg, hogy a stáblistán fenn legyen, elkönyvelhetjük a második részt, talán másodikok néven?

Végszóként és mondandóm zárásaként elárulom, hogy teljes egészében Magneto érzéseivel és érveivel értettem egyet, ami sokak szerint nem éppen a legjobb dolog és sok etikai kérdést is felvet a vagy ők vagy mi kérdés, különböző stílusú és felfogású társaságok tagjainak érdemes ezen elgondolkozni a látottak végén, hogy kinek a helyében és álláspontjában tudnák elképzelni magunkat leginkább.

- Szada -

Bogi: 61%

Lance: 80%

Szada: 85%