Nem egész egy órán keresztül követhetjük végig egy sas család mindennapjait, az utódok kirepülését szüleik óvó szárnyai alól, a vidrák mókákkal teli életét, négy évszakon keresztül Magyarország népességét avar, bokor és lombszinten. A lenyűgöző jeleneteket Kulka János mesteri narrációja teszi tökéletessé.

A díszbemutató rendben zajlott, meghívottak és érdeklődök egész hada gondolta úgy a regisztrációs pult előtt, hogy szemet vett arra a gyöngyszemre, melyben az ország legfőbb értékeit sűrítették meghatározott hosszúságú játékidőbe és amelyet az avatatlan fül csak Vad Magyarország címen ismer, pedig sokkalta inkább nemzeti kincsként kell bekategorizálnunk. Az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont Török Zoltán 52 perces elképzelésének és - tapasztalataim szerint - egy teli terem szimpatizánsnak.

A vetítés előtt fészkelődve, izgatottan köhécselő urak és hölgyek gyűrűjében magam is egyre inkább száraznak véltem a torkom, de feszült várakozásunkat a mű legfontosabb szereplője (nem, nem az állatok) Török Zotlán szakította félbe mikrofont ragadva és ezzel elindítva megállíthatatlan jókedvünket. Ismertette röviden, anekdotákkal tarkítva a film elkészültét, megpróbálta fokozni azt az érzést, ami egy évtizede kering mindannyiunkban: nincs méltó bemutatása Magyarország állatvilágának, senki sem próbálta bemutatni Tony Curtis-en és Figo-n kívül azt, hogy Kárpátalja szíve többöl áll, mint reklám. A derűs felvezetést követően feltárult előttönk a vászon és kezdetét vette egy olyan kaland, melyet másfél óráig is szívesen követtem volna és le is szögezem olvasóim számára: a Vad Magyarország egyetlen felróható hibája az, hogy az ember többet és többet látott volna belőle, megunhatatlanul.

Páratlan felvételek útján kísérhetjük el alkalmi  barátunkká fogadott, ominózus sascsaládot a maguk kecsességével, elhivatottságával - 12 éve együtt élő saspárral, akik nem kevés fészeknyi fiókával örvendeztették meg a magyar madárállományt. Vidráéknál - legyen akár rideg tél, szakadó hóesés vagy áradást hozó tavasz - vígan élvezik az élet adta lehetőségeket, tulajdonképpen ők az élővilág bohócai. Természetesen (a szó két értelmében is) nem csak velük, de megannyi más "lakóval" is találkozhatunk, a bohókás hollótól kezdve a balinok vándorlásán át a tiszavirág rajzással is. A jelenetek eddig nem látott részletességgel és formákkal érzékeltetik az idő múlását, az állatok cselekvéseit, érzelmeit, a bennük rejlő festői szépséget.

Török Zoltán rendező úr legfőbb célja az volt, hogy a szokásos és szinte minden hozzánk kapcsolódó természetfilmben megjelenő motívumok mögé lásson, elhanyagolva a kliséket valami mélyebb mondanivalót adjon át. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül Török Zoltán érdeme az 52 perces csoda, több elhivatott szakember is dolgozott a film elkészülésén:  a Madárka, madárka című népdal feldolgozását és más zenei betéteket Kolja Erdmann zeneszerző alkotta nekünk, melyet Takács Anikó énekelt fel. Az operatőri munkálatokba besegíett Jan Henriksson és Mosonyi Szabolcs is, de számomra a legnagyobb élvezeti faktort Kulka János narrációja jelentette, aki orgánuma minden rezdülését felhasználva néhol komoran, néhol viccesen de leginkább káprázatosan nyújtott a vizuális élmény mellé audio minőséget is.

A Vad Magyarországot az Uránia Nemzeti Filmszínház kínálatában tekintheti meg a mélyen tisztelt publikum minden nap 11:00, 17:00 és 20:00 időpontokban, mely több, mint ajánlott magyaroknak és minden nemzetnek, hírdessük csak bátran az igét: ha Magyarország nem is vad, de mindenképp a vizek birodalma...

Értékelés: 95%