Egy embert meg lehet ölni, ám egy eszmét nem lehet fegyverekkel és erőszakkal elpusztítani. Ezt mutatták be 2006-ban a a Mátrixról elhíresült alkotók, James McTeigue a rendezői székben, a Wachowski testvérek pedig a forgatókönyv fölött. A V mint vérbosszú már akkor is a jelen problémáira igyekezett felhívni a figyelmet, és ez a törekvés ma még inkább aktuális.

A kormány által felügyelt telefonbeszélgetések, kijárási tilalom és birkanyájként bégető emberek: a nem túl távoli jövőben London lesz a világ legfejlettebb városa, s Anglia tölti be a leghatalmasabb ország szerepét. De vajon boldog életet élhetnek úgy az emberek, hogy valójában elvesztik szabadságukat, identitásukat, önmagukat? A Kancellár szava szent és sérthetetlen, a katonai erők szabályoznak mindent, uralkodnak mindenki felett. Egy ilyen világban egyetlen ember is hatalmas változásokat képes elindítani, amelyek megváltoztatják az emberek mindennapjait, ami felnyitja a szemüket, s amiatt újra gondolkodni kezdenek.

„Nem a népnek kell félnie a kormánytól, hanem a kormánynak a néptől.”

Egy ilyen világban tűnik fel a maszkos V, aki mindent megtesz azért, hogy eljuttassa szavát a néphez, hiszen oly kevesen emlékeznek már a napra, amikor egy ember változást akart hozni a zűrzavaros világba. Ez az egy pedig Guy Fawkes volt, aki 1605. november 5-én megkísérelte felrobbantani a brit parlamentet. Ugyanezt szeretné véghezvinni a maszkos lázadó is, akit a kormány terroristaként állít be. De képes-e egy ember változást hozni? Képes-e egy ember szembeszállni a hatalommal, amikor csak a hitébe kapaszkodhat? Egy ember nem, egy ember meghalhat, de egy eszme tovább élhet. Egy eszmét nem lehet lelőni, eltiporni, megsemmisíteni. Az eszme tovább él mindazokban, akik változást szeretnének, akik hinni akarnak, és akik cselekednek.

„Ha sokáig viselünk egy maszkot, elfelejtjük, hogy ki van alatta.”

A romokban heverő társadalmat remekül mutatja be a rendező, s ehhez nagyon sokat hozzátesz a főszerepben alakító Natalie Portman színészi játéka, valamint a mellette még feltűnő Stephen Rea, Stephen Fry, John Hurt és Tim-Pigott Smith is. V szerepéért Hugo Weaving bolt a felelős, ám őt sosem láthattuk, hiszen a maszk bárkit rejthet. A V mint vérbosszú egy nagyszerű alkotás egy olyan társadalom bemutatásáról, amely felé egyre inkább haladunk, de ugyanakkor reményt is ad, hiszen mi magunk okozzuk sokszor a kilátástalan helyzetünket.  A film sikerének igazi érdeme mégsem a rendezőé és a forgatókönyvet körmölő íróké, hanem a remek alapanyagé, amelyet Alan Moore és David Lloyd készített képregényként. Ha szeretnénk egy kicsit elgondolkodni azon, hogy hová is tart a világ, milyen életet szánunk magunknak, akkor érdemes leülnünk és végignéznünk a V mint vérbosszút, hiszen a szemetgyönyörködtető látvány mellett agytekervényeink is mozgásba lendülhetnek.

„Annyira könnyű megfeledkezni a méltóságunkról, mégis ez az egyetlen, ami valójában a miénk, az utolsó darabka, ami megmarad nekünk, ami szabaddá tesz bennünket.”