Vad Magyarország - Mert régóta nem találkoztam olyan zseniális magyar - ráadásul - természetfilmmel, amely egy óra alatt eltudja velem felejtetni a gondjaimat és úgy mutatja be kis hazánkat, ahogyan még azt soha nem láthattuk. Kulka János zseniális narrációja és Török Zotlán szakértelme hab a tortára.

Thor - Kenneth Branagh olyan fantáziavilágot tárt elénk szerethető és - valljuk be- badass főszereplővel, hogy a képregényrajongókon kívül is sokan felsóhajtottak Asgard látványán.

A király beszéde - Elképzelni sem tudom, hogy Colin Firth meddig gyakorolhatta tökéletesen élethű dadogását, de engem megvett kilóra és még borravaló is származott Geoffrey Rush jutalomjátékából.

Álomháború - Nem támogatom azokat a véleményeket, amik lefitymálják Zack Snyder fantáziarobbanását, hiszen a trailerek is csajos, robotos, szamurájos, odakozmálós őrületet ígérnek és remek betétdalokkal megtűzdelve pont ezt kaptuk. Igazi szórakozás volt, megérte.

Amerika Kapitány: Az első bosszúálló - Félve vágtam bele megtekintésébe, hiszen Amerika kapitányból sok jót nem lehet kihozni - gondoltam a premier előtt. Majd csodát láttam és megmerem kockáztatni, hogy az eddigi legjobb képregényadaptáció, amit valaha is megleshettem. Köszönet érte!

A majmok bolygója: Lázadás - Andy Serkis még mindig megfoghatatlanul maximalista és lejátszhatatlan a "színpadról", valaki könyörgöm vegye már észre, hogy Oscar-t érdemel!!! A Lázadás kellően felvezeti az általunk korábbról ismert Majmok bolygója univezumot úgy, hogy maradt benne még bőven potenciál.

Élve eltemetve - Ryan Reynolds eddig nem kifejezetten tudott meggyőzni színészi képességeiről, de az Élve eltemetve tipikus one-man show, tehát minden szem az ő játékára szegeződött és nem rogyott meg a vállára nehezedő súlytól. Dráma minden porcikájában, kicsit lassú menetű, de ildomos a kipróbálásra!

Scott Pilgrim a világ ellen - 2010-es alkotásról van szó, nálunk mégis 2011 januárjában került bemutatása és nem bántam meg, hogy befizettem rá. Szinkronnal nem az igazi, de felirattal bátran ajánlom mindenkinek, Michael Cera és Mary Elizaberth Winstead párosával, Edgar Wright rendezői bravúrjaival.

Ismeretlen férfi - Liam Neeson egyszerűen megismételhetetlen a "török előre célom felé rendíthetetlenül" karakterekben: az Elrabolva után és a The Grey, valamint az Elrabolva 2 előtt az Ismeretlen férfiban sem okozott csalódást ilyen szempontból.

Rango - Áll-leejtősen megrajzolt, Johnny Depp-et alkalmazó, originál vadnyugati hangulatot alkalmazó animáció volt, talán az idei jegobb.

Super 8 - J.J. Abrams a Star Trek világ mellett is képes nagyot alkotni, Spielberg nyomdokait követve, előtte tisztelegve. A kisvárosos, miszitkus szörnyes és gyerekszereplős feeling telibetalált, a végső jelenetek és zene alatt pedig az elérzékenyülés is megvolt.

A félszemű - Úgy is fordíthatnánk, hogy Hailee Steinfeld bemutatkozása. A vadnyugati stlíusban karakánságával lenyomta Jeff Bridges-t és Matt Damon-t is a színről, ez pedig nem kis szó. Bridges egyébként Cogburn rendőrbíróként tuti választás volt.

A dolog - Az 1982-es Carpenter film előzménye sem hagyott minket cserben. Véleményem szerint 2011 legjobb horrorjáva van dolgunk, az időrendi események megvoltak és a sztorit is rendben összekapcsolták az eredetivel. Utóirat: érdemes kivárni a stáblistát is...

Forráskód - Az utóbbi időben nem tapasztalhattam pozitív fejlődést időutazós stílusban, kicsit a Ki vagy doki? enyhíthette fájdalmamat, de a Forráskód Jake Gyllenhaal-lal pótolta a filmekben rejlő hiányt is. Logikusan felépített, akcióval teli, izgalmas sci-fi, legalábbis így ismertem meg.

X-Men: Az elsők - A legelső olyan film, melyben megszerettem Michael Fassbender-t, aki Magneto-ként felért Ian McKellen karakteréhez, és mégsem. Az X-Men: Az elsők minden szempontból korrekt volt.