Fekete hattyú – Még az év elején volt szerencsém megnézni a filmet és írni róla, s már akkor tudtam, hogy kevés alkotás lesz majd az idei felhozatalban, amely méltó ellenfele lehet az esztendő egyik legjobb drámájának. Nagyon megfogott és meghatott a film, ahogy azt a cikkben részletesebben taglaltam is.

Scott Pilgrim a világ ellen – Szada kritikája után nem győztem hallgatni, hogy ez bizony mennyire jól sikerült, meg hogy mindenképp meg kell néznem. Nos, megérte a mozijegyet, hiszen az utóbbi idők legjobb „geek filmje”.

Melankólia – von Trier remekül bánik a színészeivel, és nagyszerűen kezeli a kamerát is, nem beszélve a teljesen elvont, sablonmentes történetről. A Fekete hattyú után az idei esztendő legjobb drámája.

Álomháború – A sok negatív kritika ellenére tetszett, bár sohasem voltam oda az effektekkel operáló filmekért, ez mégis tetszett. Talán az jött be igazán, ahogy Snyder a különböző világokat vonta össze.

A király beszéde – Megérdemelte a díjakat, hiszen Colin Firth remekül alakított. A korhű beszédstílus és az igaz történet remek kikapcsolódást nyújtott.

Drive – A leírhatatlan és megával ragadó hangulat felülmúlhatatlan. Aki látta a filmet az tudja, hogy miért szerepel a listán. Aki nem, az pótolja gyorsan.

Harry Brown – Michael Caine soha nem veszít tehetségéből, és ezt remekül bizonyította az öreg bosszúálló szerepében. Egy gyönyörű film a barátságról és az élni akarásról.

Másnaposok 2 – Az első hatalmas újdonság volt a vígjátékok terén, a folytatás pedig meglovagolta a sikert. Nem tért el sokban a történet, de mégegyszer vicces tudott leni a Farkasfalka eszeveszett története.

A majmok bolygója: Lázadás – Gyerekkoromban volt lehetőségem megnézni az első néhány filmet (akkor még VHS-en), és fiatal korom ellenére nagyon lekötött, nagyon szerettem, csak akkor még nem értettem. Felnőtt fejjel persze újra nekiültem, és a legújabb rész méltán beillik a sorba.

Forráskód – A Donnie Darko óta nagyon kedvelem Jake Gyllenhaal színészi játékát, és erre remek példa volt a film is. Tetszett, hogy a végéig képesek voltak fenntartani az érdeklődést, meglepetésekkel szolgálni.

Pénzcsináló – Brad Pitt a szememben egyre jobb színész, nem mintha régen nem kedveltem volna. A Pénzcsináló merőben más, mint a jól ismert Harcosok klubja, vagy a hőn szeretett 12 majom, de Pitt itt is remekül alakított, jól állt neki a menedzser szerepe.

Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2. rész – Mindig is szerettem a Harry Potter történeteket, az utolsót kivéve mindegyik könyvet olvastam is. A filmek már kevésbe nyerték el a tetszésemet, de a lezáró epizód kellően pörgősre, na meg látványosra sikeredett.

X-Men: Az elsők – Soha nem voltam nagy X-Men rajongó, de meg kell hagyni, hogy a fiatal Xavier és Magneto története nagyon is tetszett. Várom a folytatást.

127 óra – A kétségbeesés és a kilátástalanság nagyon átjött. Nem gondoltam, hogy ennyire le fog kötni a film, de nagyon is jól sikerült.

Rango – Ritkán nézek animációs filmet, de ez igazán megfogott. Remek alakítás, igazi Johnny Depp féle színészkedés. Remek.