Asgard nagy és bölcs istene, Odin (Anthony Hopkins) mindenek atyja két utóddal büszkélkedhet: a jóravaló, ám forrófejű és kizárólag a harcnak élő Thor-ral (Chris Hemsworth) és megfontolt, higgad természetű cselszövögető testvérével, Loki-val (Tom Hiddleston). Odin fényének kihunyásával egyikőjüknek át kell venniük a trónt és a vele járó hatalmat, de a ceremóniát rútul megzavarja egy rejtélyes ármánykodás, ősi ellenfeleik betörése Asgard palotájába.

Thor személyiségéből adódóan bosszút forral az ősellenségnek számító faj iránt, gőgös viselkedése miatt azonban Odin kiátkozza Asgard-ból és a Földre száműzeti, hogy felelősséget, tiszteletet és alázatot tanuljon a törékeny, de erős karakterű halandóktól. Különösebb spoiler nélkül ennyit sikerült kiinduló szituációként felvázolnom nekem és a forgatókönyvíróknak, de ne higyjétek azt, hogy a fenti pár sorban kimerülne a mű ezen részlege, ó dehogy! Az elengedhetetlen történeti fordulatok, karakteri viselkedések amik tovább rugdalják néhol a játékidő menetét itt is megtalálhatóak, de Kenneth Branagh lecsapizott az akciójelenetek istenével, aki megáldotta azon képességgel, hogy egy percig se legyen unalmas vagy állott a film és meghatározott időközönként lehessen mire rágcsálni a popcorn-t fulladásig.

Apropó, Branagh rendező úr! Helyi időszámításom szerint az utóbbi években nem sok érdemrevalót tett le az asztalra, személy szerint a 2008-as Valkűrt nevezném legközelebbi elismerhető alkotásának, ha esetleg nem ért bárki egyet, a köveket postán is megkapom az arcom helyett. Branagh 2011-ben tehát a Thor-ral tér vissza, ami egyben a nagy nyári blockbusterek előörse és ezen pozícióját teljes vállszélességében (akárcsak Thor) betölti, hiszen a 114 perc egyikében sem gondoltam azt, hogy ketyegjen tovább Asgard és a karórám ideje végre-valahára.

Asgard megteremtése a mozi egyik legnagyobb pirospontja. A misztikus, Földre felügyelő és isteneket felvonultató világ minden kis részletét úgy tervezték meg, mintha csak valami nem túl drága városi túrára fizettünk volna be és Branagh egyenesen a buszvezető lenne ki nem hagyva egy fontos látványosságot sem. Mivel a premier kritika szócska előtt közvetlenül és a Thor után rögtön ott virít a 3D-s titulus, meg kell említenem, hogy a vártakhoz híven nem dob az élményen annyit, hogy láncainkat eltépve a "háromdés" napszemcsit követeljük a jegyárus néniktől, nélküle is szintén élvezhető marad, maximum egy-két harci jelenetből marad ki egyébként is terhelt retinánk.

A legelső trailertől kezdve féltem, hogyan kötnek majd össze egy misztikus világot a valósággal (sokan belefutottak már ebbe a homokcsapdába és rengetegen benne is ragadtak), de Branagh pompásan megoldotta a problémát és nem volt zavaró a kivitelezés sem. A Marvel univerzum kibővítése megkezdődött és Thor, Loki valamint a többiek mellett olyan utalásokat sikerült elrejteni (nem túl láthatatalnul-hallhatatlanul) a filmben, mint Sólyomszem feltűnése, a S.H.I.E.L.D. és a Vasemberből ismert ügynök is tiszteletét teszi, ráadásul Tony Stark neve is szóba kerül alkalomadtán.

Chris Hemsworth neve nem sűrűn került ismereteim látkörébe, de Thor robosztus és szeszélyes karakterével meggyőzően került fel a Szada-féle térképre, ami igazából Asgard térképe mellett található. Végig érezni lehetett játékán, hogy nála jobbat nem is találhatott volna Branagh a mennydörgés istenének, ráöntötték a szerepet. Nála jobban Loki megtestesítőjével, Tom Hiddleston-nal voltam megelégedve és Odin-nal, vagyis Anthony Hopkins-szal. Hiddleston sem hallatott eleddig magáról túl sokat, pedig tehetsége az bizony akad a szakmában és mindezekután lehetőségekben sem fog szűkölködni. Anthony Hopkins neve magáért beszél, legendás mivolta nagyon kevés filmben hagyta magára az egyszeri nézőt, Asgard bölcs királyaként sem fog senkit hidegen hagyni játéka, félelmetesen jól áll neki az ősz vezetőként való színjátszás.

Nem vagyok egyszerű helyzetben, több mellékszereplőt is meg kell említenem a főbb úriemberek mellett, direktor uram keze ez esetben is jó lapokat húzott. Volt, aki fel sem ismerte a kapuőrként strázsáló Idris Elba-t de zseniális a fickó arra a pár jelenetre is, én mondom nektek! Szintén elmondható a szótár zs-betűs szava Natalie Portman játékára is, a kisasszony nagyon szeretne a köztudat kincse lenni, balettozás után Thor csajának lenni is csillagos ötös.

Most a fekete pontoknak kellene teret adnom, ehelyett halálra dícsérem a magyar szinkront is (kivételes módon...?), szinte minden karakter hazai orgánuma egyszerűen hájjal kenegeti az ember fülcimpáját, vagyis kicsit beljebb a hallójáratot meg a többit. A kiemelések hű áldozataként megemlítem Thor hangját, Nagy Ervin-t, a zseniális Csőre Gábor-t, azaz Loki-t és a remekül teljesítő Odin-t,avagy Tordy Gézát. Fekete pontok megszerzése terén van még mit tanulnia Branagh uraságnak, talán néhol a zene lehetett volna erőteljesebb, Patrick Doyle nem végzett fércmunkát, de nem sok maradt meg bennem a felcsendülő dallamokból, ejnye!

Asgard egészére te is ugyannyira rá fogsz majd kapcsolódni, mint annak idején Jack Sully a hajával arra a bizonyos patás állatra (ala Avatar), és megfog a Marvel univerzum egy kis darabkája, ami mégis annyira hatalmas, hogy 114 percben hatalmas szórakozást rejt. Ha nem vigyázol Thor hozzád is ellátogat és Mjölnir segítségével (a legendás kalapácsa, ha nem említettem volna) beaprítja a bejárati ajtód, jobb ha minnél előbb jegyet váltasz rá!

Értékelés: 93%