A regény feldolgozások mindig többféle lehetőséget tartogatnak számunkra. Egyrészről az adaptáció egyik formáját tárják elénk, másrészről kedvet kaphatunk egy jól sikerült feldolgozás után, hogy a könyv olvasásával mi is belevessük magunkat a nyomozásba. A kémfilmekben mindig az a jó, hogy a néző is együtt nyomoz a szereplőkkel. A hetvenes évek Angliájában járunk, ahol nem volt kommunizmus, de a hidegháború jelen volt. A nyugat szemében első számú ellenség a moszkvai vezetékes volt.

A Budapesten kezdődő film jól illusztrálja, hogy bizony kemény világ volt itt a Vasfüggöny mögött, amikor fényes nappal egy kémet is lelőhettek. Angliából küldték azzal a szándékkal, hogy ő majd kideríti, ki lehet az a személy, aki kettős ügynökként már teljesen beépült évekkel korábban a Brit Titkosszolgálat legfelsőbb köreibe, hogy onnan adatokat szolgáltasson ki a szovjeteknek. A magyar felvezetés kifejezetten jót tett a filmnek, az események nagy része Londonban játszódik, mégis folyamatosan a budapesti visszacsatolás tanúi lehetünk.

A rendező jól fogta meg a történet mélységét. Külön kiemelném a precíz, pontos munkát, ahogy a hetvenes évek Londonját, Budapestjét megismerhetjük, de ugyanez mondható el a többi helyszínről is. Nagyon stílusos, ahogy elkezdődik a nyomozás a tégla után, de már maga a téma is rendkívül izgalmas, hogy egy olyan személy után kutatnak, aki két irányba is lojalitásról tesz tanúbizonyságot. Nem bont ki minden részletet, de éppen ezért nagyon jó, mert megadja számunkra az esélyt, hogy mi is töprengjünk. A titkos ügynökök rendkívül zárt világa a hetvenes években valószínűleg ilyen lehetett, valahogy mindenki annyira kimért, a saját szekerét tolja, mégis van köztük valaki, aki a leginkább próbál elvegyülni, hogy ne keltsen gyanút. A sok csönd, a sokszor tömény monológok, majd a nagyobb kihagyások erős kontrasztot alkotnak. A zenei aláfestés jól illeszkedik a színészeknek, valahogy minden arcrezdülésnél megmarad bennünk a hozzákapcsolt hanghatás.

A filmben nyújtott alakításáért méltán kapott idén Oscar-jelölést Gary Oldman, aki szinte odaszegezi a nézőt. Kevés szövege van, de arcjátéka, mozdulatai fenntartják bennünk a folyamatos kíváncsiságot. Érdekel, hogy mi járhat a fejében. Vajon megtalálja a téglát? A játéka lehengerlő, rendkívül egyedi formában jelenik meg. Már csak miatta is érdemes megnézni, mert a maximalizmus végig kiemelkedő a szerepformálásában. Colin Firth elhalványul a tömegben. Mark Strong pontosan alakítja a francia származású ügynököt. A megnyerő karakterszínész már A guardista című filmben is bizonyított.

Mi, magyarok örülhetünk, mert néhány ismert színészünk is szerepet kapott a filmben. A kettős ügynök nevét hivatott megadni Mucsi Zoltán, aki stílszerűen zsíros kenyeret eszik a Budapesten játszódó jelenetben, és hihetetlen vagányságról tesz tanúbizonyságot. Hogy megadja-e a kettős ügynök nevét, a filmből megtudhatjuk. Egy pesti pincérként tűnik fel Kálloy Molnár Péter, aki a hűvös, ideges karaktert jól hozza. Az orosz tudás jól jöhetett Csuja Imre számára, aki KGB-ügynököt játszik. A színész tudását ismerve nem lehetett nehéz számára a karakter megformálása. Kassai Ilonát néhány másodpercig láthatjuk, ahogy egy ablakból figyeli az eseményeket. A brit titkos ügynökök közül többen pedig néhány mondat erejéig megtanultak magyarul, ez mindenképpen jót tett az alkotásnak.

A film eddig bezsebelt 3 Oscar-jelölést, amiből egyet már említettem. Nagyon szurkolok Gary Oldmannek, mert nagyon megérdemelné az aranyszobrocskát. A legjobb filmzene kategóriájában Alberto Iglesias kapott jelölést. Méltán, hiszen minden jelenethez sikerült a legjobb zenét megtalálnia. A forgatókönyv kategóriában Bridget O’Connor, Peter Straughan kapott jelölést, akik megalkották az egyensúlyt a különböző idősíkok között. A rendező, Tomas Alfredson pedig azért is érdemel külön említést, mert olyan közegbe tudta hozni szereplőit, hogy a néző valóban a hetvenes években érzi magát. Megismerhetjük, hogy a kémek életében milyen szerepet játszhatott a Hidegháború átélése. A jelmeztervező kitűnő munkát végzett, neki köszönhetően még hitelesebb képet kaphatunk a korszakról. Érdekesség, hogy a Gary Oldman által viselt szemüveget száz darab közül választották ki.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kémfilmeket, de azoknak is ajánlom, akik csak szeretnének nyomozni vagy kíváncsiak a hetvenes évek világára. Ez a film is azok közé tartozik, ahol egy-két jelenet, annyira erősre sikerült, hogy még hónapok múlva is gondolkozunk a látottakon. Természetesen ajánlom a Gary Oldman-rajongóknak is, akik biztos nem fognak csalódni a színész sokszínűségében.

                                                            Értékelés: 80%