A bethleni konszolidáció idején játszódó film sok mindenre rávilágít. 1924-ben járunk, még csak néhány év telt el az első világháború, a forradalmak és Trianon után. Az újjászerveződő ország első éveiben nehéz volt előrébb jutni. Ezt látjuk a filmben is. Hősünk, aki a szó legszorosabb értelmében hős volt a maga korában, egy nagy álmot dédelget. Minarik Ede (Garas Dezső) főállásban mosodásként dolgozik, mégis legnagyobb vágya, hogy kedvenc futballcsapatát, a Csabagyöngyét bejuttassa az első ligába. Ezért képes mindent kockára tenni. Pénzt, időt és energiát sem sajnál, hogy álmát megvalósítsa.

A főszereplő csetlik-botlik a szemünk láttára, mégis nagyon szerethető. A csapat megszervezése és a tehetségek felkutatása komoly munkát jelent számára. Ez még nem is lenne olyan nagy gond, de közben állandóan zaklatják hitelezői, végig olyan érzésünk van, mintha mindenki el akarná lehetetleníteni a rendületlen, de sokszor szomorú tekintetű férfit. Ő mégsem adja fel, hanem küzd a csapatáért és saját álmaiért. Ez a fajta megszállottság, amely jellemzi valahol példamutató is kell, hogy legyen, mert bár kívülről eredménytelennek tűnhet, mégis elismerésre méltó az a hit, amellyel végig próbálja saját céljait elérni.

Garas Dezső először a Liliomfi című filmben tűnt fel az ifjú Schnaps szerepében. Már akkor is felejthetetlen alakítást nyújtott. A kicsit tétova lánykérő fiatalember ijedtsége és csárdabeli megleckéztetése talán sokaknak emlékezetes maradt. Mégis legismertebb alakítását Minarik Ede megformálásának köszönheti. A rokonszenves, mindig rendkívül higgadt színész milliók elismerését nyerte el. Szinte eggyé vált a karakterrel, ahogy néztük, végig az volt vele kapcsolatban az érzésünk, hogy ő maga a mosodás, akit Minarik Edének hívnak. Játékával megalapozta a kultuszfilmet, sokszor emlegetett mondata a „kell egy csapat” átkerült a köztudatba.

És mitől annyira utánozhatatlan ez a film? Attól, hogy 1973-as bemutatója ellenére a néző a húszas években érzi magát. Képes annyira hiteles lenni, hogy megérezzük magát a kort. Ezt csak kevés magyar filmben tapasztalhattuk. A filmszatíra korhűen burleszk formában tárja fel az eseményeket. Hol lassított, hol gyorsított jelenetek jönnek egymásután, végig pontos dialógusok és kiemelkedő színészi alakítások teszik élvezetessé a látottakat. A legjobbak között van Esztergályos Cecília, Major Tamás és Márkus László is. Itt már bontogatta szárnyait a fiatal Kern András is, aki szegényke csak a tartalék volt Minarik csapatában. Hiába küzdött, tehetségtelensége miatt nem kerülhetett be a kezdőbe. A díszletek és ruhák is az igényességről tanúskodtak.

Sándor Pál rendezése a klasszikusok közé emelkedett. A film igazi ereje a színészi játékban mutatkozott meg. Valahogy minden részlet a helyére került. A focirajongóknak kötelező darab, de azoknak is, akik csak szeretik a régi magyar filmeket. Ajánlom mindazoknak, akik igazi alapművet keresnek, de azoknak is, akik Garas-rajongók és mindenkinek, aki jól akar szórakozni. Ez a film több mint nézhető, ez olyan alkotás, ami kihagyhatatlan.