Beküldte: AnimeFan17...

Csillagközi Invázió (Starship Troopers, 1997)

A jövő. A Föld népei egyetlen katonai szövetségben egyesültek. Nincsenek pártok, kormányok, az országhatárok elmosódnak. Sosem volt még ekkora az emberiség egysége. De vajon béke van? ... Nem. Az ellenség ezúttal sokkal messzebbről támad, mint valaha. Túlélheti-e az emberiség egy ellenfél támadását, aki erősebb, gyorsabb és legfőképpen túlerőben van? Vajon melyik ér többet az űr hidegében: Az emberek intelligenciája? A rovarok kollektivitása? Kik győznek: A kétlábúak vagy a hatlábúak? A harc elkezdődött.

Hát igen. Csillagközi Invázió… Mit is lehet mondani erről a filmről? Talán kezdjem az örök kérdéssel, miszerint „Egyedül vagyunk-e a világűrben?” , vagy talán jöjjön az emberek beteges félelme mindentől, ami más és ismeretlen, de inkább beszélek az emberről a függöny mögött: Paul Verhoeven. Miért pont a rendező urat emelem ki? Megmondom: Paul Verhoeven nem tett semmi mást, mint fogta ezt az unalomig ismételt sztorit, megtöltötte B kategóriás színészekkel (ezt a rosszindulat minden jele nélkül mondom), kiváló látvánnyal és még kiválóbb dallamokkal, majd a saját szája íze szerint fűszerezve elénk dobta. Hogy mit ért el vele? Immár 14 éve, hogy a film bizonyos nézők köreiben (beleértve persze magamat is) töretlen népszerűségnek örvend. Hogyan sikerült ez? Nézzük a stábot! Casper Van Dien, Dina Meyer, Jake Busey, Denise Richards, Neil Patrick Harris (Igen! Az a Neil Patrick Harris), Michael Ironside és Clancy Brown. Egytől-egyig B kategóriás sztárok (talán csak Ironside-ot és Harrist kivéve), egy-két kiugró filmmel és ennyi. Talán éppen ezért passzolt a teljesítményük a filmhez, hiszen egy átlagember sokkal jobban vissza tudja adni a film realisztikus törekvéseit, mint egy Hollywoodi ’félisten’. A történet egészen egyedi, hiszen nem csak az Ember vs. Alien szálra koncentrál, de akarva-akaratlanul bemutat egy jövőt, ami a néző szája íze szerint lehet utópia avagy disztópia. A film talán két legfontosabb eleme a látvány és a zene. Amikor egy több ezer óriás rovarból álló horda lerohanja a völgyben levő kicsiny telepet tényleg elhisszük, hogy itt a vég. Nem is csoda, hogy a művet Oscarra jelölték a legjobb vizuális effekt kategóriában. Basil Poledouris, a film zeneszerzője (aki többek között a Conan a barbár, a Vadászat a Vörös októberre és a Robotzsaru dallamait is komponálta) tagadhatatlanul maradandót alkotott, ezzel örökre rányomva kézjegyét a rovarok elleni harc szellemiségére.

Valószínűleg túlzottan elfogult vagyok a filmmel kapcsolatban, hisz gyermekkorom egyik nagy kedvencéről van szó (Ilyenkor gondolkodik el az ember hogy milyen beteg gyerekkorom lehetett, ha ilyeneket néztem.), de azért megpróbáltam nem túlzottan ömlengeni. Lehet, hogy sokakat röhögő görcsbe kergettem, amikor egy sci-finél - ahol az emberiség óriásrovarok ellen harcol - elkezdtem filozofálgatni, de én igenis látom ebben a realizmust és akaratlanul is elgondolkoztat, hogy vajon tényleg ebbe az irányba haladunk-e. Persze ez csak az én véleményem (és én amúgy is elégé kattant vagyok), szóval, aki egy akciódús sci-fit akar látni, ami bővelkedik levágott végtagokban, űrlény vérben és sok jó zenében (valamint dumában), egy csipetnyi érzelemmel meghintve, annak melegen ajánlom a Csillagközi Invázió képkockáit.

Én AnimeFan17 voltam, ha tetszett az írásom figyeld a Cinestar oldalait, ugyanis még… Visszatérek!

AnimeFan17         

(korrigálta: Szada)

Köszönjük az ismertetőt!