Mit szólnátok, ha azt mondom, a Fekete Hattyú megvadult? Nem, a puskákat rakjátok vissza a helyére, ezúttal mással fognak lövöldözni. Abból is látunk majd épp eleget a filmben, de előbb egy kis előjáték: Ivan Reitman egy olyan úriember, aki már az egeket uralja, és pár sikeres szellemirtáson is túl van, sőt már egy terminátort is gügyögésre bírt. Ezek után szerintetek mit alkot két fiatallal? Naná, hogy egy (újabb) romantikus filmet!

A Csak szexre kellesz már a címével elárulja, hogy nem használ tabukat. Itt tényleg nincs semmi csavar, semmi extra, csupán egy kis izgalom. Történetileg, - ahogy azt már egyébként megszokhattuk az ilyenektől, - nem nyújt semmi újat; adott két fiatal, az egyik szeret bulizni, a másik meg jól megvan egyedül. Ám hiába huszonévesek, az első valami másra vágyik, a második meg pont, hogy nem akar komoly kapcsolatot. Nem nehéz rátrafálni, hogy melyik szerep melyik nemre jutott.

A partyarc Adam (Ashton Kutcher) 15 év alatt kb. háromszor összefut egy lánnyal, Emmával (Natalie Portman), míg egyik reggel teljesen meztelenül ébred egy vadidegen helyen, vadidegen embereknél, később kiderül, hogy pont ennél a lánynál kopogtatott az éjjel. Mivel jóarc, természetesen minden lánytól megkérdezi, hogy együtt voltunk éjjel, együtt voltunk éjjel? A macsó azonban valamiért olyan matt részeg volt, hogy az ott lévő három szingli közül egyet se hozott össze. Ezt szégyenében hamar be is pótolja, összejön Emmával, de megállapodnak, hogy nem járnak, csupán amikor az egyikőjük kényeztetésre vágyik, akkor intézkednek.

Az az érdekes, hogy míg a legtöbb ilyen film valamilyen módon a valóságra épül, ez elmegy a teljes extremitásokig. Olyan abszurd, de vicces helyzeteket hoz létre, hogy nem tudja a néző eldönteni; ezt a filmet komolyan kéne venni, vagy nem? A választ a film végére sem kapjuk meg, mivel két egységre bomlik az egy egész.

Az első egység a szerelmi szál, akarom mondani a napi ki tudja hány szex ki tudja hány helyen. Ez viszont -, bár nyilván még alakulnak az események minden irányba, - soknak tűnik ahhoz a 108 perchez, tekintve, hogy a pikánsabb részeket gyors egymásutánban levetített, pár másodperces jelenetekkel adagolják. Valahogy mégis elhúzzák a végsőkig, hiába van az embernek már az első óra után (nem egyszer) olyan érzése, hogy na ez már a vége, és ekkor már-már komolyan is lehet venni a látottakat a sok bohókázás után.

A másik egység, nem túl meglepő módon a szintén lágy, de mégis kulcsfontosságú humorszál. Érdekes része lett ez a filmnek, de nélküle szinte létezni sem tudna. Ugyanis a készítők össze akarták vonni a vígjáték sorozatokat a filmek világával, megteremtve ezzel a sitcom-mozit. Nem mondom, hogy egyedi, mert az erre épülő rajzfilmsorozatoknak is készültek már egész estés változatai, de élőszereplős, romantikus vígjátéknál ez nem túl gyakori. A humorra érzékenyek tehát könnyen eldönthetik, hogy ez most nekik való film lesz-e vagy sem, csupán pár óra előzetes sorozatnézésre lesz szükség. (A mai műsorokat javasolnám gyakorlásnak, azon humor szellemében érdemes csak beülni erre is.)

A magyar mozikba idén februárban két film is érkezik Natalie Portman-től, de súlyukban és céljukban jelentősen eltérnek. Míg ez egy lágy, szórakoztató show, addig a Fekete Hattyú egy kőkemény, drámai mű, mely hamar kötelező darabbá fog nőni. Mindkettő ajánlható a maga műfajában, ezután tehát már csak a nézőkön és ízlésükön múlik, melyikben akarják a színésznőt erotikus jelenetben látni, mert bizony akad mindkettőben.

Értékelés: 65%