Bárki bármit is mond, Nicolas Cage egyre lejjebb süllyed a színvonalban, és sorozatban ontja a régi énjétől távoleső szennyet. Szerencsére azért, úgy látszik megemberelte magát, mert egy-két film mégis akad néha a tarsolyában, ami nem vált ki tömeghisztériát a rajongók körében, de általában ezek sem neki köszönhetőek.

Boszorkányvadászat vagy "Boszorkányévad"? Egyre megy. Ugyanis egyiknek sincs még csak köze sem ahhoz, amit reklámoznak vele.
A középkor és egyház szavak hallatán minden bizonnyal a keresztes hadjáratok jutnak az ember eszébe, tehát valahol a XIV. században járunk. Két ügyes, de erkölcsös katona dezertál a seregből, bujkálásuk közben azonban elkapják őket, és csak egy feltétellel szabadulhatnak: el kell vinniük a falvakat pusztító titokzatos fertőzés okozóját, egy boszorkányt valami távoli templomba, hogy ott majd Salamon könyvének segítségével kiderítsék, igazak-e a vádak.

Elindulnak hát hős cimboráink, ám nem kettesben. Bremhen (Nicolas Cage), a naivabb sok embert gyűjt maga köré, mondván, hasznosak lesznek ők még. Felson (Ron Perlman) ezt csak csendben, a háttérből figyeli. A sok szedelőzködés után, mikor már úton vannak, természetesen nem egy órás szekérzötyögést hallgatunk (pedig milyen szépen tud az nyikorogni!), lesz akadály bőven a végcél előtt.
Ezt a bevezető részt elég szájbarágósra csinálták, és (már-már direkt) olyan vontatott, hogy még véletlen se érdekelje az embert. Ám ha valaki képes volt végigülni a felét, akkor a második részét már "nyugodtabban" nézheti végig, mert itt kezdődnek az izgalmak. Fontos pozitívum, hogy ezek korántsem olyan kiszámíthatóak, mint szoktak lenni, és persze ott motoszkál még az ember fejében egy ideig, hogy a lány most akkor boszorkány vagy sem?

Elméletileg ez egy egyszerű akció-kaland lenne, ami teljesen helyt is áll, csak ki kéne egészíteni az undorító kifejezéssel is. A fertőzéseket ugyanis igen közelről megszemlélhetjük, ami ha egy mozivászon méretét vesszük, olyan, mintha az arcunkba nyomnák a gennyt. Ettől még nem nevezném horrornak, mert elvárható egy kalandfilmtől, hogy néha meglepje a nézőt, vagy hogy ne csak aranyló kincseket mutogassanak.

Ahogy azt az elején is megírtam, Nicolas nem mindig szereti, ha megveregetik a vállát, úgyhogy ezúttal se nyújt semmi újat vagy jót. Mókás választás volt mellé Ron Perlman, így alkotva a "nyúltképű párost". Együtt elporoszkálnak valahogy a sötét utakon, de egyikőjük se fog ennyiért kapni bármi érdemlegeset.

Ha már a vicceknél tartunk, a Cage-filmeknél mindig van valami beszólás, vagy egy adott huromforrás. Ezúttal ezt Dominic Sena rendező úr és a forgatókönyvírók mellőzték, vagy csak nagy enyhe hintést kap belőle az, aki észreveszi. (Bár tény, hogy ritka nevetségesen áll a Coppola fiúnak egy középkori sisak.)

Mi tehát a Boszorkányvadászat? Egy olyan, olcsóbb filmcsatornára való film, amit könnyű lesz elfelejteni, könnyű kihagyni is, de mégis tud egy kellemes csalódást okozni annak, aki bevállalja megannyi csalódás után Cage iránt.

Értékelés: 65%