A díszlet tehát a konszolidáció korai időszakának felfokozott bizalmatlansága, az éberség újra elővett jelszavának embert ember ellen hangoló miliője. Látszólag persze csak egy tipikus magyar kispolgári környezet, klasszikus magyar problémákkal: ,,Miért nincs tej?” ,,Miért állnak sorban ezrek cigarettáért?” ,,Miért gondolják, hogy elhisszük a híreket a gazdasági túltejesítésről?” ,,Miért nem jár a villamos?” Valójában azonban erőteljesen kiviláglik a korszak tarka ellentmondásrendszere, és az ‘50-es évek végének nyomasztó ,,mindenki jelent mindenkiről” hangulata. A felelősségre vonás kádári totalitáriusában a bizalom csupán nevetséges tévképzet.
Az okosan felépített, mértéktartó sztori remekül mutatja be a kommunista retorika, és az üres ,,elvtársazás” mögött zakatoló gigantikus erőszakgépezetet. A belügyminisztérium sokkal kiterjedtebb, a hatalom sokkal kimozdíthatatlanabb, mint arra az ‘56-os szabadságharcosok akár a legrosszabb rémálmukban is gondoltak volna. Ez fokozottan igaz az után, hogy a ,,baráti” Szovjetunió pálcát tört a béketáborbeli tagságunk felett. Bergendy filmje sokkal több, mint ,,csupán” egy ‘56-os tényfeltáró alkotás. A mozimű a kora Kádár-korszak kvintesszenciája, ahol az állami elnyomógépezet mindenkiről tud mindent, ebben kételkedni pedig ostobaság.
A valószerű jelenetek és az azokkal kompatibilis zenei betétek (Parádi Gergely jóvoltából) - magyar viszonylatban -, még akár feszültséget is kelthetnek, ez esetben viszont nem ezen van a hangsúly. Az erőszak jelenléte végig ott lappang az ügynökvizsga váratlanul kibomló szálaiban, azonban ne várjunk egy nagyszabású akciófilmet, vagy egy hátborzongató thrillert. Az alkotás egyedi jellege pont az ‘50-es évek végének elfojtott, kiszámíthatatlan őrületében keresendő. Ez adja azt a többletet, amitől a történet élvezhetővé és izgalmassá válik, a - kifejezetten - magyar nézősereg számára.
Konspiráció és dekonspiráció Az összképhez természetesen a színészi játék is sokat hozzátesz, hiszen itt van a Kulka János által alakított Markó Pál alezredes karaktere. Kulka sokak számára kedves színművész, és aki esetleg csak miatta nézné meg a filmalkotást az sem fog csalódni. Markó egy mozgalmi őskövület, egy tapasztalt, intelligens, könyörtelen belügyi gépezet. A történet során kirajzolódik a naiv, izgága, lelkesedéstől túlfűtött vizsgabiztos - Kulcsár Emil (Scherer Péter) -, és a megfontolt alezredes párharca, Jung András (Nagy Zsolt) hűségét figyelve, aki Markó legjobb embere. A probléma csupán annyi, hogy Gáti Éva (Hámori Gabriella) színre lépésével felszínre bukkannak olyan titkok, amikről a Jungot szinte fiaként kezelő alezredesnek fogalma sem volt. Ezen a kapcsolati Ariadné-fonalon keresztül a Kulka által interpretált érzéketlen szereplőt egy másik oldaláról is megismerhetjük, ahogy a történet kibontakozásával párhuzamosan Jung elvtárs karaktere is megmutatja rejtett vonásait. "Jung a legjobb emberem, és ha viszonya van egy nővel annak oka van." A viszga tulajdonképpen annak a bemutatása, hogy egy ügynök miképp dönt felfokozott érzelmi állapotban, és mit választ egy szinte már embertelen keresztút elé állítva. Feláldoz mindent a Pártért, vagy megbukik... Balatincz Miklós 
Kommentek