...hogy egy bűnügyi thrillerről és egy múltbéli rejtély mai összefonódásáról lehet szó.

Vajon milyen lehet ez a két és fél órás film? Gondoltam magamban, meg kis utánanézéssel megtudtam, hogy 2009-ben is már volt egy ugyanilyen című darab. Nos, hát vegyes fogadtatással vártam a vetítés napját, míg el nem jött az idő. Kicsit hátborzongató kép és hangi elemekkel indul a szereplő gárda névlistájának a kiírása. Az előzetes jeleket követően várható volt, hogy nem egy sima popcorn thrillerről lesz hó, hanem valami különlegesebbet kapunk a vásznon.

A film első nagyobb része két egymással párhuzamos időszálon fut: eleinte a negyvenes években járó oknyomozó újságíró pácban levő életét kísérhetjük figyelemmel, akit a gazdag Vanger család befolyásos tagja bérel fel, hogy fényt derítsen unokahúgának a 40 évvel ezelőtti eltűnésére. A megbízás pont jól jön, mivel a sajtóper miatt jobb is, ha kicsit háttérbe vonul Mikael (Daniel Craig), a főhősünk. A másik oldalról a tetovált hacker lány Lisbeth (Rooney Mara) számomra borzalmas, narkós mindennapjaiba kaphatunk betekintést, akinek igen durva ifjúkori tette miatt (konkrétan felgyújtotta az apját, mint később mondja) egy perverz gyámügyi ellenőr kezeli a pénzét kis „ellenszolgáltatásért” cserébe. Elég furcsa módon vált el az ellenőrtől, aki megerőszakolta, de pórul járt, mert sokszorosan megfizetett tettéért.

A két főhős története mind külön fut, míg nem Mikael ki nem költözik a Vanger család isten háta mögötti szigetére, és túlságosan bele nem bonyolódik a nyomozásba.

A szálak persze végül egybefonódnak, mikor is újságíró főhősünk elakad a nyomozásban így segédre lesz szüksége. Számára hiteles emberrel tud csak együtt dolgozni, így kifaggatta Henrik Vangert (Christopher Plummer), a megbízóját, hogy őt ki ajánlotta a kényes ügyre, mivel a sajtópere miatt nem bízhat akárkiben. Így jött képbe Lisbeth, aki ritkán vállal el ügyet, és most sem tudni miért, de ezt a rejtélyt ő is szeretné megfejteni. Így a film második szakaszában már azon izgulunk, hogy a két főszereplőnek sikerüljön együtt kibogoznia az ügyet.

Minél mélyebbre ásnak a múltban, annál több titkot fednek fel, és annál jobban szorul a hurok körülöttük. Ám a film közben, nem csak ez foglalkoztat minket, hanem a tetovált lány múltja is. Valójában ki ő, és miért lett ilyen? És miért is segít Daniel Craig-nek a nyomozásban? Talán személyes érzelmek is kötődnek hozzá?

A nagysikerű Stieg Larsson Millennium-trilógiája alapján készült amerikai remake mindent megtesz, hogy valami újat dobjon a latba a 2009-es filmhez képest: új szereplőkkel, zenékkel, váratlan lépésekkel rukkol elő, ám valójában ennél sokkalta nagyobbat üt. A kicsit pszicho-thriller egy igen mély, elgondoltató kérdéskört rejt el, ami nagyon nehezen emészthető, és pont emiatt kapta meg a 18+ -os besorolást világszerte.

A könyv és az első részéből készült 2009-es film egyaránt elsöprő sikert aratott már a Földön, aktualitását pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy most is igen vegyesen fogadták remake lévén is, mert, hogy igen is súlyos szociológiai problémákat (Vanger családban megbúvó rasszizmus, Lisbeth kiszolgáltatottsága) feszeget. A sok kényes témakör magában hordozza annak veszélyét is, hogy néhányaknak nem a megfelelő mederbe tereli az értelmezést; az esetenként túlzónak tűnő, ám bizonyos szempontból nagyon is érthető rendezői képi ábrázolás hajlamossá teheti a nézőt arra, hogy a filmben a tetovált lányunk feminizmusára koncentráljon (értve itt a gyámügyi ellenőr durva megkínzását).

A főszereplőnő mogorva viselkedése, szélsőséges kinézete és érdeklődési köre közrejátszhat abban, hogy könnyen egy bizonyos kategóriába soroljuk, helyette inkább fókuszáljunk a lány ijesztő következtetésére: vannak olyan kilátástalan helyzetek, amikor egy nő nem számíthat segítségre, nem marad más választása: céltudatosnak és hidegnek, keménynek és erősnek, egyszóval férfinak kell lennie.

A filmnek egyébként van folytatása, eredetileg a lány, aki a tűzzel játszik címen került bemutatásra 2009-ben, amelyet remélhetőleg valamikor én is meg tudok tekinteni a TV-ben. Ezen kívül, ha valakinek kifogása lenne az ellen, hogy a remake nem olyan jó, nyugodtan tekintse meg svédül magyar felirattal a korábbi darabot a teljesség igénye nélkül, és vonja le a konklúziókat melyik filmadaptáció a megfelelőbb számára.

Továbbá véleményem szerint a film története elnyerte a csillagos ötöst. A mozi teljes egészében megfelelt az elvártnak, a náci családtagok bemutatása, a hacker csaj dolgai, ami a mai világban simán előfordulhat és nagyon sokan képesek erre, bemutatja, hogy ilyen egyszerűen is lehet pénzt szerezni, természetesen illegálisan.

Értékelés: 85%

Spoiler: Csattanóként a film végén kiderült, hogy a lány, aki eltűnt valójában megszöktették és más nevével folytatta az életet, apja, majd testvére molesztálása miatt. A film közben is gondolkodtam, hogy vajon ki is az a lány, először a tetovált lányra tippeltem, de akkor túl egyszerű lett volna a film végig vitele, így töprengtem, hogy vajon ki lehet az. Amikor kiderült, hogy ki az, aki gyilkolja a hölgyeket, akkor mind a két „nyomozó” az ő keresésére indult, először Mikael ért oda, akit el is kezdett kínozni úgy, ahogy az eddig megölt áldozatait, de szerencsére megérkezett Lisbeth, aki egy golfütővel a tudtára adta, hogy nem szeretné, ha meghalna az a személy, akibe a végére beleszeretett. Végül a gyilkos nekiment autójával egy tartálykocsinak, ami fel is robbant, így már csak ketten maradtak. A vége sajnos nem feltétlenül happy-enddel végződött, mert ugyan Lisbeth hacker tudása révén nagy vagyonra tett szert, de sajnos Mikael szívét nem rengette meg annyira, mint ez fordítva történt. A végén egy bőrdzsekit vásárolva a férfinak búcsúztunk, de azt nem adta át, mert a férfi szeretője nagyobb helyet képvisel a férfinál érzelmekben, mint a főhősnő.

Ilyen szempontból nem volt túl vidám a vége és a sanyarú sorsú lány még rosszabbul érezte magát, ami valószínűleg újabb és újabb drogozásra, valamint csínytevésre késztette.